A varrótűk
Valaha a tűgyárba csak olyan lányokat vettek fel, akiknek a keze nem színezi el az acéltűket. Jelentkezéskor a lányok kezét megvizsgálták, egy acél lapra kellett rányomniuk a kezüket, ezt a lapot egy hétre páncélszekrénye zárták. Amikor ellenőrizték a lemezeket, kiderült, melyik lány izzadtsága tesz kárt a tűkben.
A varrótűkből manapság már rengeteg félét kaphatunk.
Ami örök a tűkben:
megfelelő méretű és sorjamentes legyen a tű lyuka (tű foka)
megfelelő vastagságú legyen
a hegye pedig a feladatnak megfelelő kiképzésű legyen.
A hímzőtű foka például nagy lyukú, mert a hímzőfonalak jellemzően vastagabbak. A vastagabb típusú tűk közé tartoznak. A keresztszemes öltésekhez, a szálszámolásos hímzésekhez tompa hegyű tűt használnak, mert a laza szövésű textilszálak közé kell a hímzőfonalat bevezetni.
A töltőöltésekhez viszont a hegyes hímzőtű kell, mert a sűrűn szőtt vászonba öltjük bele a szabálytalan körvonalakat.
A sima varrótűknél a nagyobb lyukú, vékony tűket férceléshez, gép-, vagy gomblyukselyemmel varráshoz használjuk.
A kisebb lyukú, finom, de hosszabb tűkkel sima, kézi tűzéseket varrunk, akár egyszerre több öltésnyit is előre tolva a tűt a textilben.
A rövid, vékony tűket finom munkákhoz használjuk, zsebkendő szegéséhez, felhajtás holozásához.